Szerbia örök

Szerbia örök, mondja a szerb belügyminiszter.

Helyesebb lenne a „szerbiai belügyminiszter” kifejezést használni, hiszen elvileg a szerbiai belügyminiszternek nem feltétlenül kellene szerbnek lennie, de ettől azért még Szerbia eléggé messze van. Nyugodtan fogalmazhatunk tehát úgy, hogy a szerb belügyminiszterről van szó, aki most éppen azt nyilatkozza, hogy Szerbia örök.

És ez megnyugtató.

Jó tudni, hogy van legalább valami, ami örök. Valami, ami nem múlik el, ami nem pusztul, ami nem enyészik. Jó tudni, hogy van, ami megmarad és meglesz azután is, hogy a csontjaink porát sem fújja többé a szél. Létezni fog azután is, hogy az utolsó emléke is elillan annak, hogy ember is élt valaha ezen a bolygón, a Naprendszer közepe táján, valahol a Tejútnak nevezett galaxis szélén.