Kegyetlenség

február 8, 2009

“Csak ha az ember a kegyetlenségnek ezen a lépcsőjén fellépett, akkor érett meg az igazi szeretetre. ” (Hamvas-napló, 1965)

Szerző:: danyizoltan
Filed in Uncategorized
2 hozzászólás »

2 hozzászólás to “Kegyetlenség”

  1. HBA Says:

    február 9, 2009 - 10:01 de.

    „Amikor a márványkövekhez közeledtek, vigyázzatok, hogy ne mondjátok: víz, víz.” Rabbi Akiva

    Pár suta szó.
    Csak részint (ráció) igaz az egymás utániság.
    A gyújtópont inkább a látszólagos ellentmondásban rejlik.
    A szépség gonoszságnál kegyetlenebb. Magam odaadására, mely által ÖNKÉNT kiszolgáltatottá teszem magam, ugyancsak érvényes ez (ti. kegyetlen). S bár elsőre életellenesnek tűnik, a természet saját oltárán, önkéntlen szintúgy elköveti (az élet misztériuma a halálos áldozat?)Kész kannibalizmus. Testem a másikban kenyérré lesz.
    No, kegyetlenség ez, vagy szeretet?

    Kedvelés

    Válasz
  2. Stenhuggare Says:

    február 12, 2009 - 9:00 du.

    A kegyetlenséget akkor értettem meg közelebbről, amikor úgy éreztem, kegyvesztett lettem.Nem az ember és általa szorgalmazott élethelyzetek a viszonyitási alap, hanem az Idő.Az Idő múlása fonák és vissza nem forditható helyzetet teremt.Az ember által kieszközölt kegyetlenség, kicsinyes mivü szenvedélyes játék, ahhoz az egyenesvonalú, kivédhetetlen erőhöz mérten, amelyet az életidő inflációja közvetit.

    Kedvelés

    Válasz

Hozzászólás