Anekdota

Friss, tavaszi folyóiratokat lapozok. Tulajdonképpen az újkrumplit várom, de addig még át kell rágni magam néhány oldalon. – Az egyik lapban a kritikus jellemrajzot kér számon a fiatal írónő regényén, mondván, jó könyv lehetne, csak hát hiányozak belőle a kidolgozott karakterek, a helyszínek pontos rajza, és az „anekdoták”… (Szó szerint ezt írja, kétszer leellenőriztem.) A regényt nem olvastam, és így nem tudom, mennyire hiányoznak belőle az „anekdoták”, a kolozsvári, óbudai vagy szombathelyi utcák, netán a Kárpáthy Zoltánok és az Édes Annák. A kritikát viszont elolvastam, és közben azt éreztem, hogy némely fejekben a 20., sőt még a 18-19. század sem ért véget. – Holott, a helyzet vélhetően az, hogy már a húsz évvel ezelőtt írt regények többsége is „elavult”, és legfeljebb a tankönyvek és egyes „die-hard” kritikusok meg elméletírók tartják még őket, úgy-ahogy, a felszínen.