A büszke vesztesek

október 10, 2012

Be kellene látnia végre, hogy veszített, sorozatosan elveszítette az ütközeteket, a csatákat és a háborúkat, és így évről évre mind kisebbre zsugorította a nagynak megálmodott, szent területet, és ezek után a gyalázatosan elveszített háborúk után már halványrózsaszín reménye sem maradhat arra, hogy a szent területeket visszaszerezze, visszakapja, visszakövetelje, sem évtizedekig tartó, örökké eredménytelen tárgyalásokkal, sem pedig évtizedekig tartó, örökké csak vesztes háborúkkal, vagyis eljött a végső, tényleg legvégső ideje annak, hogy Szerbia belássa, a nagytestvér Oroszország nagyon magasról tesz rá, hogy a kistestvérek miről álmodnak elvakultan, és így, mivel Kadhafi halott, az utolsó szövetségesek is odavesztek, úgyhogy ez itt most már tényleg a végső pont, Szerbia ott tart, ahol a part szakad, és ahol már végképp nem maradt más, mint a vereség elismerése, a sértettek megkövetése, az elűzöttek kárpótlása, a megalázottak megvigasztalása, a tönkrezúzott életek, a szétszaggatott sorsok miatti bocsánatkérés és mély megbánás, de mindenekelőtt a halottak előtti kegyelet megkésett, és már persze teljesen felesleges lerovása, mert ha ez nem történik meg, márpedig tudjuk, hogy nem fog megtörténni, akkor Szerbia feltehetően soha nem válik európai állammá, és a szerbek soha nem válnak európai néppé, de nem azért, mert az Európai Unió, vagy bárki más, így dönt vagy nem dönt, hanem csak azért, mert a szétszaggatott sorsok és a tönkre alázott életek nem tűnnek el nyomtalanul, mint ahogy a temetetlen halottak vagy a tömegsírok sem tűnnek el nyomtalanul, és így aki botrányos vesztesként továbbra is a győzelemittas diadal képzelt magasságaiból, büszkén, mellét kidüllesztve követeli a maga igazságtalanságát, az még vesztesnek is csapnivaló, és végül nem csak komolytalanná, nevetségessé, idiótává, hanem ízléstelenül szánalmassá válik, akit a többiek pofonokra sem méltatnak már, hanem igyekeznek elfelejteni, mint egy kellemetlen, bosszantó, kínos emléket, vagy mint egy régi, nem „eurokonform” szemétlerakó helyet, amelyet már a szemeteskocsik is elkerülnek – és a halmocskát, amelyet a helyén a szél összehord, kuszán növő, ritkás gaz lepi el, amely ugyan még kiszáradva is dacol az időjárás körülményeivel, de már nincs, aki ezért hálás legyen.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s