A pátriárkának melege van

október 30, 2012

Hetek óta foglalkoztat, nem hagy békén, újra és újra felzaklat, többször elkezdtem írni róla, de abbahagytam, nem sikerült megírni, beletört a tollam, ebbe is, mint sok másba, és mégse hagy nyugodni, újra előtolakszik, mert folyamatosan ott van a felszín alatt, mint a véraláfutás, úgyhogy mindegy is már, hogy jó-e a mondat, hogy szépen ível-e a gondolat, hogy tehát: a szerb pátriárka, a szerb egyház feje, a nemzet lelki atyja és legfelső szellemi vezetője, néhány hete a melegek felvonulásának betiltását követelte indulatosan a belügyminisztertől, amihez persze joga van, a „ferdehajlamúak” elleni fellépés a pátriárka szíve joga, és mégis, mintha több szempontból is különös, mondhatni „bizarr” volna a helyzet, amely előállt – és most kellene a szépen ívelő gondolatmenet, a meggyőző példák, a lehengerlő érvek, hogy miért kelt viszolygást bennem ez a csók, amely az egyház és az állam között megint elcsattant, és egy könnyed eszmefuttatás is jó lenne arról, hogy miért és hogyan kerülhetett az utóbbi időkben az oltár mellé a nemzeti zászló, vagyis hogy mit keres a magyar, a román, a szerb, a szlovák vagy akármilyen másik nemzeti lobogó akármelyik templomban, mert erről sehol nincsen szó az evangéliumokban – de éppen ez az a pont, ahol mindig elakadtam, mert valamiért mintha nem tudna innen tovább ívelni a gondolat, nem lángolnak fel az érvek és nem sorakoznak a példák, csak marad ez az érthetetlen, nyers tény a maga csupaszságában, hogy tehát: a szerb pátriárkát a melegek felvonulása felettébb zavarja, míg viszont a nők megerőszakolása, úgy tűnik, teljesen hidegen hagyja – hiszen a melegek felvonulásának betiltását erélyesen követeli, a nők megerőszakolásáról ellenben mélyen hallgat, ugyanolyan mélyen és bölcsen hallgat róla, mint ahogy a háborúk idején is, amikor a szerb katonák a horvát, a bosnyák, az albán nőket százával, ezrével erőszakolták – a szerb nép szellemi vezére se akkor, se most, ebben az úgynevezett „békeidőben” nem szólalt fel ellene, nem ítélte el a nemi erőszakot, következésképpen a melegek békés felvonulása tilos, a nők megerőszakolása viszont, legalábbis az egyház részéről, meg van engedve – és akkor jó volna tudni, jó lenne megtudni végre, hogy ez az egész mégis mit jelenthet, és hogy mi ez a Nagy Kelet-Európai Karnevál, amelybe csöppentünk, és mik ezek nemzeti zászlók a templomok bejára felett, az oltár, a feszület mellett… vagyis, végső soron, talán csak annyit kellene tudni, hogy vár-e bennünket odaát valaki, amikor majd átlépünk, és ha igen, akkor töviskoronával vagy zászlókkal vár-e ránk, vagy esetleg valami egészen mással… vagy nem, nincsen szó átkelésről, nincsen semmiféle „odaát”, és akkor az elnökök, a vezérek, a pátriárkák és a miniszterek nyugodtan felszentelhetik a zászlókat, a puskákat, a puskatusokat, és áldásukat adhatják a pálinkától bűzlő katonákra, szentelt vizet szórva a nemi szervük tájékára.

&nbsp

Reklámok

Egy hozzászólás to “A pátriárkának melege van”

  1. Dóra Zoltán Says:

    Zoltán! Felkiáltójeleid azonnal meggörbülnének, ha a Hamvas után/által megjelölt Antikrisztus egyik arcát nem rejtenék soraid. Igen, a klérus… és a többit tudjuk nagyon is jól. Hogy mit, és miképpen nevezhetünk árulásnak, és hogyan lép át majd’ minden egyház a spiritualitáson. Lásd még Szolovjovot.

    Ismeretlenül is üdvözöl: Dóra Zoltán

    Kedvelés


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s