Tisztelt Igazgató Úr!

március 9, 2014

Nem tudtam, hogy tegeződő viszonyban vagyunk, de ha az idősebb jogán Ön ezt felkínálja, megtiszteltetésnek veszem és elfogadom. Igazán sajnálom, hogy a jegyzetemmel – akaratomon kívül – megbántottam Önt. Nem állt szándékomban. Az írásom aligha lehetett volna szelídebb és tapintatosabb. Így az Ön által említett acsarkodásnak a gyanúját is határozottan elutasítom.

Bevallom, hogy európai (vagy pontosítok: nyugat-európai) szellemben gondolkozva, először nem egészen értettem, hogy miért kell egy pártnak – bármelyik pártnak – egy színházban fellépnie. Eddig úgy véltem, hogy a színház a költött dolgok helye, és hogy amit a színpadon látunk, az nem a valóság, és így nem is kell komolyan vennünk. A pártok munkáját viszont nagyon komolyan veszem és tisztelem, kiváltképpen (ahogy Ön nevezi) a legjelentősebb vajdasági magyar pártét – éppen ezért írtam a rövid jegyzetemben, és ezúttal újra hangsúlyozom, hogy a kialakult helyzetet szerzőként tudomásul veszem és minden további nélkül elfogadom. Önt is, másokat is arra kérek, hogy lehetőleg ne tulajdonítsanak nekem olyan kijelentéseket, állításokat vagy szándékokat, amelyek nem az enyéimek. Ami pedig a drámát illeti, aznap este felolvastam kint, a földeken, a szemerkélő esőben; a fák, a füvek és a csapkodó szél mellett egy nyúl is végig jelen volt, amiért nagyon hálás voltam neki. (A felolvasás végén a közönségem lelkesen hajbókolt – amiben talán a szél is közrejátszhatott persze.)

Hogy a jegyzetemre röviden visszatérjek: ismételten elnézést kérek, ha bármivel megbántottam Önt. Ez csak valami félreértés lehet. Ön ellen, és az Ön által megnevezett párt tisztviselői ellen nincs és nem is volt semmi kifogásom. Az írásomban mindössze egy eljárás furcsaságait említettem, bántani vagy megbántani azonban senkit nem akartam. Valami ellenben szöget ütött a fejembe, és ezt még – érdekességként – el kell mondanom Önnek. Tegnap ugyanis egy baráti figyelmeztetést kaptam, miszerint „vigyázzak magamra”, ha ilyen jegyzeteket írok. Ezt az üzenetet nem egészen értem. Talán félnem kellene a barackfák miatt? Egy demokratikus berendezkedésű, európai uniós tagságra törekvő országban? Kitől? És mit kellene féltenem? Díjat, diplomát, állást nem kaptam egyik párttól sem, így nem nagyon van mit elvenni tőlem. Ha esetleg a munkámat akarja valaki elvenni, örömmel átadom neki a kapát és a metszőollót.

Ha kíváncsi lenne rá, hogy íróként hogyan élek, bármikor szívesen látom a földünkön. Ősszel a Kosztolányi Színház társulatának is bemutattam a rózsatermesztés nehéz szépségeit, amikor legutóbbi előadásuk, a Rózsák kapcsán tanulmányi kiránduláson jártak nálunk. Ha tehát félnem kell bármitől, akkor ez leginkább csak a szeles időjárás, amelynek nagy hatása lehet a földek művelésére, és ez aggodalomnak éppen elég nekem – ahogy sok más vajdasági embernek is, akik a kétkezi munkájukból élnek.

Ami pedig a drámám sorsát illeti, ezzel kapcsolatban arra kérem, hogy ha lehet, olvassa el újra a jegyzetem. Én nem találtam benne olyan részt, ahol emiatt bárkit is hibáztatnék.

Üdvözlettel:
Danyi Zoltán

(Válasz Venczel Valentin levelére.)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s