Zártkörű levél (részlet)

március 30, 2014

„Magunk közt szólva, ha én lennék az Xxxxx Színház társulata, akkor most kollektíve szégyellném magam, mondta, nem mások, hanem magam előtt, és nem kicsit, hanem nagyon, sőt nem csak nagyon, hanem nagyonnagyon szégyellném magam, annyira szégyellném magam, hogy ez már szinte fájna, és hogy valamivel csillapítsam ezt a hasogató fájdalmat, a nappali szobák faláról leszedném az aranykeretes diplomákat, és mint talált tárgyat visszaadnám az akadémiának, mondta ‒ mert ha én lennék az Xxxxx Színház társulata, akkor rájönnék végre, hogy más munka, más meló, más ipar is van, nem csak a színház, és belátnám végre, hogy esetleg jobban boldogulnék valami mással, bármi mással, amire ugyanúgy nem kell feltenni az életemet, mint ahogy a színészetre se tettem fel, mert nem tettem fel rá soha, és ha mással keresném a kenyeret (a kalácsot), akkor talán nem kellene többé szégyenkeznem amiatt, hogy milyen érdemtelenül veszem fel a fizetésem, és hogy milyen pusztító és romboló az, amit teszek, nem csak a közönségre, nem csak a színészetre, hanem elsősorban saját magamra nézve, mennyiredemennyire, tejóságoség ‒ bocsássatok meg.”

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s