Kígyók, békák, színészek

július 1, 2014

Elor Eminát, az Újvidéki Színház színésznőjét a politikai hatalmak és a színház viszonyáról kérdezik egy interjúban. A válasza így szól:

„Nem gondolom azt, hogy a politikának bele kéne szólnia egy színház politikájába. Nem érzem úgy, hogy bármely politikai hatalomnak is jogában áll eldönteni, hogy mit szeretne látni a néző. Nem rendelkezhetnek a színházzal és felette, nem ’rendelhetnek’ tőle darabot. Én úgy gondolom, hogy a mindenkori teátrum igenis jól tudja, érzi, hogy mit kell nyújtania a nézőnek, érte van, a politika pedig csakis a saját érdekeit figyeli a művészetekben is.”

Elor Emina tisztán és pontosan fogalmaz, semmit nem kell hozzátenni, semmit nem szabad elvenni belőle. Ugyanakkor viszont, ezek az úgynevezett „politikai hatalmak” éppen arra törekednek egyre hevesebben, amit a színésznő ellenez. A jelenlegi politika lassan a színházak felett is átveszi az irányítást, és hamarosan ilyen vagy olyan darabokat fog rendelni tőlük. Nem közvetlenül, hanem a pártszempontoknak megfelelő igazgatók által, akiket „helyzetbe hoztak”. Ez nem újdonság, a különféle vezetőket Kelet-Európában többnyire eddig sem a szakmai jártasság, hanem a párthoz való hűség alapján választották ‒ részben ennek is köszönhető, hogy Európa keleti fele sok tekintetben ott tart, ahol tart: és tudjuk jól, hogy ez melyik állat melyik része alatt van. Az új igazgatók pedig ‒ miután leteszik a telefont, amelyen keresztül őket igazgatják ‒ megrendelik az új előadást. Így történt ez az Újvidéki Színház esetében is, ahol az igazgató Gogol Holt lelkek című darabja, valamint egy ismeretlen szerző A csehek című színpadi szövege helyett a Csárdáskirálynőt rendelte meg a rendezőtől, Keszég Lászlótól, aki a megtisztelő felkérést persze nem vállalta. Nem azért, merthogy a Csárdáskirálynőnek nem volna helye az Újvidéki Színházban, hanem inkább azért, mert az ilyen „megrendelősdinek” nincs helye, nem csak az újvidéki, hanem egyik színházban sem.

(A történet ismert, nem kívánom újra felmelegíteni ‒ kígyókat nem szívesen melengetünk sehol. Mindössze azért jutott újra eszembe az ügy, mert az említett interjú kapcsán remélni merem, hogy amíg a színészeink ilyen tisztán, világosan és bátran gondolkoznak, addig a politikai hatalmaknak legfeljebb átmeneti sikerei lehetnek a színházban ‒ és mint tudjuk: színház az egész világ.)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s