Végel László: Egy nemzedék tanulóévei

november 24, 2014

Remek részleteket olvasok Danyi Zoltán új regényéből. A hosszú, dinamikus mondatokkal felépített jelenetek éles, kemény metszetekre emlékeztetnek. Split, Berlin, Belgrád, Budapest valóságos toposzok. A szerző művében végül is a Seholban való barangolás fogalmazódik meg. Ez a regénytér számomra (is) nagyon ismerős: az exterritórium világa bontakozik ki előttem, amelynek archeológiáját éppen az Exterritórium című regényemben értelmeztem. Én vertikális irányba mozdulva, avagy lefelé tántorogva családom és saját eszmetörténetem világát tártam fel a mi közös Seholunkban. Danyi Zoltán viszont a horizontális vándorutat választotta. A nagyvilágba menekült, hogy ott fogalmazza meg a mai kisebbségi nemzedék kozmoszát. Danyié már egy új típusú nemzedéki tapasztalat. A Nagy Vándorút drámája rajzolódik ki a keserű tanulóévekben. A részletek ismeretében úgy érzem, hogy Danyi Zoltán megírta a vajdasági magyar posztháborús nemzedék tanulóéveit. Dac, tiltakozás, kemény fintor, lázadás, szókimondás, ellenkezés… Feltárja „azokat a mindent lecsupaszító, mindent csontokig fosztó éveket, amelyek nem tudtak vagy nem akartak véget érni azóta se”.

(VL: A múlt bugyrában. Családi Kör, 2014. november 20.)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s