Eső

július 9, 2015

 

Nagyrészt Srebrenica miatt írtam meg A dögeltakarítót. Amikor szóltak a Magvető Kiadóból, hogy a könyv megjelent, az első gondolatom az volt, hogy talán egy ezredmilligrammnyival könnyebb lett most a lelke a meggyötörteknek és a kivégzetteknek. A telefon még a kezemben volt, amikor a következő percben esni kezdett az eső, és utána halkan, egyenletesen esett egy órán át. ‒ A regény, megjegyzem, nem ítélkezik senki felett. Ezt majd elvégzik, vagy nem végzik el, az illetékes bíróságok és tanácsok, a mindenféle nemzeti és nemzetközi testületek, már ahogy az lenni szokott. A regény csak ennyit mond: „Megtettük, mert megtehettük, és ha így történt, akkor így is kellett történnie, ha pedig így kellett történnie, akkor egyikünk sem tehet arról, hogy megtettük.” És ez a legkevésbé sem a felelősség relativizálását jelenti, hanem pontosan ugyanazt, amiről Pilinszky beszélt: „Mindaz, ami itt történt, botrány, amennyiben megtörténhetett, és kivétel nélkül szent, amennyiben megtörtént.”

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s