Sarajevo és Getsemáne

december 11, 2016

 

A fénykép 1992-ben készült Sarajevóban, és egy bosnyák katonát ábrázol, aki civileket próbál megvédeni egy orvlövész támadásától. A rajz 1634-ben készült, és Jézust ábrázolja a tanítványai között, a Getsemáne-kertben, kevéssel a kivégzése előtt.

Érdemes megfigyelni a két kép kompozícióját: a figurák elrendezése mindkét esetben nagyjából egy ellipszist követ, és a szereplők arckifejezései, illetve gesztusai között több hasonlóságot is találunk. A bal fölső sarokban látható férfi például mindkét képen a központi figura felé néz; a középen látható sapkás alak mindkét esetben felénk fordul; Krisztus és a katona feje körül nagyon hasonló, habár kétségkívül másféle eredetű fehérség látható. A fénykép jobb alsó sarkában guggoló, illetve a grafika jobb alsó sarkában ülő figura egyaránt a fülét fogja; legalul, középen mindkén képen a hátát látjuk egy illetőnek; végül pedig, mindkét kép bal alsó sarkában látható egy férfi, aki más-más okból ugyan, de kezét a szájához emeli.

Eltérések, persze, szintén akadnak a két kép között. Számomra talán a leginkább fájó ilyen eltérés például, hogy a Rembrandt-rajzról hiányzik annak a copfos hajú hölgynek a megfelelője, akit a fotón a katona mögött láthatunk, és aki a barett sapkájából ítélve minden bizonnyal ugyanahhoz a bosnyák félkatonai alakulathoz tartozik, amelyhez a férfi is, aki egyébként bámulatos higgadtsággal emeli célzásra fegyverét.

 

bosnia-sepia-5rembrandt

Reklámok

Egy hozzászólás to “Sarajevo és Getsemáne”


  1. Megvan annak talán harminc esztendeje, hogy naponta a Vijećnica mögötti dombokról gyalogosan jártam le a Miljacka partján levő villamosmegállóhoz, majd a folyócska mentén a Koševsko Brdo-i irányába hegynek fel haladó keresztutcában szálltam le.Azidőtájt kezdték a Zetra-stadiont befejezni, ha emlékezetem nem csal.

    A Vijećnica felé irringaló erősen lejtős zegzugos utcácskákból kijutva, bal felől egy tagolatlan térség következett. Török temető, álló és elfekvő fehér turbános kövekkel.Soha senki nem tett erőfeszitést arra, hogy az elfekvő köveket “élére” állitsa. Mak Dizdar soraiban utalást leltem a ” miért nem”-re. A “SMRT”- soraiban a halálról szólt, amelynek magvaia Földön vannak elvetve. Annak végtelen voltáról, felülirhatatlanságáról és egyben szükségtelenségéről is hogy törődjünk vele, mivel ez csupán a csillagösvényt jelenti az ember hazatéréséhez.

    A történelemnek nevezett emlékkönyv, az erőszakosságok eseteiről való számvetések többnyire egyoldalúan megirott históriás láncolata.

    Magyarázni talán lehetséges az erőszakot, de nem szükséges, ha akkor amikor az erőszakosság a tetőre hág(ott), semmit sem tudtunk, akartunk vagy volt érkezésünk tenni.Egy rossz bizonyitvánnyal a kézben magyarázza a mostani Európa-elit a jövőre nyiló ablakokból lehetséges, szerintük szép kilátást.

    A képek és összehasonlitások találoak és elmések lehetnek. Viszont, a végerdmény, a végtelen sinpárjain utazó, majd egymással ölelkező, egyazon sikolyba summázható : Itt még senki semmit megnem tanult soha.

    Kedvelés


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s