Virágozni a sivatagban

február 24, 2018

Nabokovval kezdem, az íróval.

Hogy miért vele kezdem, azt majd később mondom el, vagy csak a végén, a legvégén mondom el, de lehet, hogy nem mondom el a végén sem, hogy miért vele kezdem, hanem csak elkezdem.

Nabokovval, az orosz íróval, Nabokovval, az amerikai íróval, Nabokovval, a hazátlan íróval, aki azt írja önéletrajzában, hogy „a múltjában mindig otthon van az ember”.

A múltjában mindig, a jelenben nem mindig.

Érthető, hogy ezt írja, hiszen még húsz éves se volt, mikor politikai okok miatt el kellett hagynia a hazáját, akkor még úgy hitte, hogy átmenetileg, de soha többé nem tért vissza Oroszországba.

Élt Angliában, Németországban, Amerikában, majd pedig, mikor híres író lett, Svájcban telepedett le, és egy hotelben lakott, egy tóra néző hotelben, mely arra a házra hasonlított, ahol a boldog gyerekkorát töltötte.

Nabokov egész életében írt, egy kis, kerek asztal fölé görnyedve írt, melyről a könyökei lelógtak – előbb oroszul írt kilenc regényt, aztán angolul írt kilenc regényt, majd az orosz regényeit angolra, az angol regényeit pedig oroszra fordította, annyit dolgozott, hogy néha aludni is elfelejtett, amit nem nagyon bánt, mivel saját bevallása szerint nem nagyon szeretett aludni, sőt visszataszítónak tartotta az alvást, és mikor nem írt, akkor lepkékre vadászott, egész Amerikát bejárta lepkékre vadászva, mert ahogy önéletrajzában írja, a lepkék gyűjtése és tanulmányozása olyan boldogságot szerzett számára, amely már-már megközelítette a gyerekkori boldogságot.

A gyerekkori boldogságot, melynek „a legszeretettebb dolgai és teremtményei hamuvá váltak vagy golyót kaptak a szívükbe”, miután el kellett menekülniük Oroszországból.

Hetven éves korában, mikor már Svájcban élt, megkérdezték tőle, hogy még mindig száműzöttnek érzi-e magát.

A művészet mindig száműzetés, mondta.

Aztán az újságíró megkérdezte, hogy menekültként, idegen országokban élve, nem jelent-e problémát számára a gyökerek hiánya, nem érzi-e gyökértelennek magát.

A gyökértelenség mellékes kérdés, mondta, őt inkább az érdekli, hogy képesek vagyunk-e gyökerek nélkül virágozni a sivatagban.

Ez még mindig nem az a pillanat, melyben elmondom, hogy miért kezdtem Nabokovról beszélni, de ez már az a pillanat, melyben Kozma Laura képeire mutatok, mert ezeken a képeken azt látom, hogy lehetséges az, amiről Nabokov beszél, igen, lehet ágakat növeszteni, és lehet virágokat hozni a sivatagban.

Kozma Laura képei gyakran leomlott falakat, összedőlt épületeket, romokat ábrázolnak, de mindig, minden festményén van egy árnyalat, egy ecsetvonás, vagy egy lefelé araszoló festékcsepp, és ez az árnyalat, ez a gesztus, ez a festékcsepp nem más, mint Nabokov rózsája.

Mikor a családjának el kellett hagynia Oroszországot, akkor Nabokov mindent, vagy majdnem mindent elveszített, ami a gyerekkorát meghatározta, a kényelmet, a vagyont, a biztonságot, a gondtalanságot, és hamarosan el kellett veszítenie az apját is, akit Berlinben lelőttek, habár a golyót nem neki szánták, hanem egy emigrációban élő orosz politikusnak, de Nabokov apja az illető elé ugrott, és a testével védte meg.

Hogy a veszteség teljes legyen, Nabokovot végül a szerelme is elhagyta, mivel kezdő íróként alig volt pénze, és a nő családja hevesen ellenezte a kilátástalan kapcsolatot.

Mindezek után, ennyi veszteség után nem meglepő, hogy Nabokov egyik legfőbb kérdése a boldogság, és hogy legtöbb írásában azt kutatja, azt faggatja, azt feszegeti, hogy mi az, amit boldogságnak nevezünk, miből van, milyen anyagból szőtték a boldogságot.

Hogyan működik, és milyen a szerkezete.

Ha Kozma Laura képeit nézem, engem is a boldogság szerkezete érdekel, mert úgy látom, hogy ezek a festmények, akárcsak Nabokov regényei, a boldogság mibenlétét kutatják.

Lehet, hogy valami megroggyant, lehet, hogy valami összeomlott, az is lehet, hogy minden fal ledőlt, de mindig van egy hajnali, vagy késő délutáni, vagy esti pillanat, mikor a törmelék közt, a romok mellett vagy alatt meg lehet látni valamit, egy színt, egy foltot, egy hullámzó felületet, mely újra felépíti bennünk a boldogságot.

Ezek a festmények mértani pontossággal, egy tervrajz pontosságával mutatják a pusztuló házak formáját, és ezekben a formákban azt is láthatjuk, hogy mit tesz velünk az idő, még sincs ezeken a képeken semmi riasztó, mert a leomlott fal felülete, egy füves parcella vagy az égbolt árnyalata, vagy az, ahogy a vászon textúrája az ecsetvonások mögül átdereng, a valódi boldogságról mond valamit – mert lehet-e bármi is boldogabb annál a százéves létránál, melyen annyiszor kellett pótolni a kihullott fokokat, hogy alig maradt meg valami az eredetiből, és még mindig él, és még mindig használható, a legújabb fokot, azt a világos drapp, ferde lécet csak nemrég szögezték, nemrég festették rá.

A legizgalmasabbnak mégis a felületeket látom, a színeket és az ecsetnyomokat ezeken a felületeken – a fű sokféle zöldjét, ami úgy mozog, mint néha a tenger, a nedves sár terepszínét, amit szálkák csipkéznek a szélén, és az ég csontszürkéjét, amibe hol halványlila, hol rózsaszín vegyül.

És bevallom, a tyúkok is izgatnak – a vörös tyúkok, melyek olyan zavartalanul kapirgálnak, szedegetnek valamit a porból Kozma Laura képén, mintha itt se lennék.

Ez a vége, a vörös tyúkokkal értem a végére, melyek bizonyos tekintetben Nabokov pillangóira hasonlítanak, de már nem mondom el, hogy miért Nabokovval kezdtem.

A kiállítás pedig előbb megnyílt, Nabokov rózsái nyitották meg.

(Topolya, 2018. január 18.)

 

Tyukok

 

Reklámok

Egy hozzászólás to “Virágozni a sivatagban”

  1. Mátyás Varga Says:

    Szép, Zoli. Köszönöm, hogy elküldtem, meg a jókívánságokat is. Szép vasárnapot. Ölel, Mátyás

    Envoyé de mon iPhone

    >

    Kedvelés


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s